Rózsa

Rosa Linnaeus

A legkorábbi feljegyzés a rózsáról Babilonból származik, ahol már i.e. 4000 évvel a szépség példaképeként említik a fennmaradt ékírásos táblák tanúsága szerint. Az írott történelem évezredei alatt a rózsa mindig szimbolikus jelentőséggel bírt, az antik világban a szépség, derű, pompa, a korai kereszténység idején, mint a pogány hagyományok jelképe szerepelt, végül azonban a keresztényeket is meghódította és a kolostorkertek elmaradhatatlan virága lett. Az iszlám világban kiemelt tiszteletnek örvendett, szent növénynek tartották. A mohamedánok hite szerint az első rózsatő Mohamed próféta verejtékéből született.
A kereszténység egy gyönyörű legendája is a rózsához és a szegényeket istápoló Árpád-házi Szent Erzsébethez kötődik. A magyar népköltészetben a rózsa a szerelem virága, a szerelmes legény, leány kedvelt megszólítása, egyben a népművészetben a növényi ornamentika leggyakrabban alkalmazott eleme.
A rózsát már évszázadokkal ezelőtt sem csak csodálták szépsége miatt, hanem virágát sokféleképpen hasznosították is. Készítettek belőle rózsaolajat, rózsavizet, mézzel ízesítve dulcsászát, préselt szirmaiból rózsafüzért.
A sokak által csodált, szinte minden színben előforduló, modern, telt virágú kerti rózsa (Rosa Linnaeus) több rózsafaj keresztezéséből jött létre. Ilyen például a R. centifolia (Százszirmú rózsa), R. damascena (Damaszkuszi rózsa), R. gallica (Parlagi rózsa), R. moschata (Pézsmarózsa). Ezeknek a rózsafajoknak szintén felhasználta és ma is felhasználja virágait az illatszer- és kozmetikai ipar.

Természet-gyógyászati szerepe
A rózsát már Plinius is nagyra tartotta, mint sokféle bántalom ellenszerét. Szirmait szárítva vagy mozsárban megtörve és olajban vagy borban eltéve vérhas és a méh megbetegedései ellen használták. Présnedvét a fül, száj betegségeire, toroköblítésre, a sűrűre főzött szirmokat a foghús- és torokgyulladásnál, gyomorbaj ellen alkalmazták. Portokját vízhajtónak, fogfájásnál gyulladáscsökkentőnek használták, a virágbimbókból hasmenést csillapító italt főztek. A XIII. század végén Veszelszki Antal orvos, botanikus is hasonlóan sok hasznát sorolta fel a rózsának. Gyenge gyomorra, émelygésre a vörös rózsaszirmokat megtörve és mézben eltéve ajánlotta, a borban főtt száraz szirmokat pedig hasmenés megszüntetésére javasolta.

Kozmetikai használata
A kozmetikai iparban különféle rózsafajok virágait, illóolaját használják fel. A rózsa erősítő szerként, összehúzó anyagként, illatanyagának vizes oldatát és illóolaját erősítő szerként és bőrvédő anyagként hasznosítják. A szirmokból készített pakolások és egyéb kozmetikai készítmények tonizálják, regenerálják a tág pórusú, vízhiányos, érzékeny, laza, szeboreás bőrt. Hatóanyagainak köszönhetően a rózsát tartalmazó kozmetikumok hidratáló, enyhén összehúzó, nyugtató, baktericid hatásúak. Az illóolaj az aromaterápiában az ellazulást segíti, masszázsolajokban is alkalmazható.

Drog, hatóanyagok

Rózsaszirom (Rosae flos, Rosae petalum)
– Illóolaj: 0,01-0,2 %
– Cseranyagok
– Flavonol-származékok
– Antocián színanyagok
– Viaszok
Rózsaolaj (Aetheroleum rosae)
– Illóolaj komponensek: geraniol, citronellol, nerol, linalool, eugenol, farnezol, citronellál, sztearoptének